Kamlo sukár buti...


„Hol marad a szeretet…?” – kérdik többször is. Vajon szeretik-e az alkotók maguk az előadást? Nádasy Erika (Miréna Lock, színésznő) nyilvánvalóan. Nemcsak azért , mert maga is írta ezt honlapján, hanem mert nem lehet olyan néző, aki ne így érezné. Szívügye lehet egészen biztosan – az egyik legalábbis, hisz Nádasy Erika fegyelmezett és odaadó színésznő, aki mindig mindent megtesz a sikerért. Azt hiszem mindig szívügye az éppen futó előadás. De érzem, hogy ez külön is, másképp is az. Egy színésznek tudnia kell sírni bármikor. Mégis van színpadi sírás, ami igazabb – mint ez most, a második felvonásban. Szegénység, felemelkedés, siker, bukás, beletörődés ez a sorsa Mirénának – „a karrier egy vigyorgó plakát”. Ezt az ívet ideillő egyszerű, meghitt és hiteles eszközökkel rajzolja. Amíg így hisz abban, amit csinál, addig rá sosem vár ez az út. "Hazudott a tükör?" Nem!
És a többiek? Szeretik a Cigánykereket? Az előadás után 7-8 percig vastaps zúg (nem túl gyakori) és senki nem indul ki a nézőtérről.
Zakariás, festő - Hüse Csaba. Nagyon szép az elemi erejű szerelem – ez különösen megragadó, a (vélt) csalódás és – itt is - bukás ábrázolása. Ugyanaz az ív, mint Miréna sorsában! Azt nem is szeretném itt elmondani, mennyire égető, napi aktualitása van a darabnak. Nem lehet erre süket fül, nem látó szem – nem egy gondolata, ha más dimenzióban is, de mindnyájunkra érvényes, akik most itt élünk. „Hol marad a szeretet…? – Csak sodródunk mint száraz falevél… és mindegyikünk fél….”
Kanta, bokszoló: Ötvös András. Amióta a társulat tagja, egyre újabb színekkel lep meg, kifejezetten emlékezetes a 2. felvonás beli duettben Schruff Milánnal.
Judit, tanítónő, Zakariás szerelme: Szabó Emília. Érzékeny rezdülésekkel gyönyörködtet. Schruff Milán azok közé tartozik, akik egyre több és nagyobb lehetőséget kaptak az évek során. Nagyon kényes egyensúly-tartásra van szükség ahhoz, hogy figurája ne bohózati alakká váljon, hanem rossz és jó tulajdonságokkal is rendelkező, de olyan szánni való emberré (!), akivel bármilyen furcsa is, együtt kell éreznünk. Szerintem ezt a feladatot hibátlanul oldja meg!
Nagyon jó az egri tánctagozat – itt és minden előadásban!
A puritán, de mégis varázslatos díszlet méltóságot sugall, mint végső soron az előadás egésze. Szegvári Menyhért és Gróf Gyula tervezte. A nagyvonalú és konkrét valamint átvitt értelemben is színes jelmezek Húros Annamáriát dicsérik, aki valamikor gyakran dolgozott itteni produkciókban. Jó, hogy most visszatért.
Tetszettek a sminkek!
Az előadást Szegvári Menyhért rendezte. És azt gondolom, hogy ennél többet erről most nem is kell mondanom. Egyrészt azért, mert hisz’ minden, amit eddig elmondtam szólt a rendezésről is, másrészt azért, mert a neve önmagában is garancia!
Kamlo sukár buti... Szeretetreméltó szép munka…
(Az írás rövidített változata. A teljes írás: http://gardonyiszinhazblog.gportal.hu/ - Blog (nem csak) az egri Gárdonyi Géza Színházról